CubeHeaven

1 Az MSX-től a 720p-ig

Az Metal Gear Solid (kezdetben csak Metal Gear) egy MSX nevű gépen kezdte meg pályafutását, amit akár kis túlzással véletlennek is nevezhetnénk, ugyanis a harcrendszere nem elégítette volna ki a kor trendjeit, mivel egy cseppet nehézkesnek és szokatlannak bizonyult az akkori slágerekhez képest, ám ekkor belépett a képbe Kojima aki gondolt egy merészet és a játékmenetet elkezdte a pörgős és látványos akció helyett inkább a csendes, jól meggondolt, már-már egy csepp stratégiát is igénylő, lopakodós helyzetmegoldások felé vinni. Tehát ha nincs Kojima, könnyen lehet hogy nem csak Snake, hanem maga a „stealth-action” nem is létezne. A program nagy elismerést vívott ki a felhasználók berkeiben, de mivel az akkori közönség kedvenc gépe inkább a Comodore 64 és a Nintendo Entarniment System voltak, nem lett túl elterjedt. Ugyan a játékot és folytatását (Metal Gear 2: Solid Snake) később portolták NES-re, Kojima véleményét nem kérték ki, így a sztoriba bekerült 1-2 oda nem illő pont, valamint a borzalmas japánból angolra fordítás miatt sem lett akkora szám a program mint MSX-en. Ez a 2 rész persze nem sokban hasonlít a maiakra de már ekkor is a csavaros cselekménnyel megáldott gamek közé tartozott. Hideo mester számára az elismerést és a hatalmas sikert az 1998-ban Playstationre, majd 2000-ben PC-re megjelent Metal Gear Solid hozta meg. A játék korához képest remek grafikával, forradalmi játékmenettel és zseniális, elgondolkodtató történettel érkezett. Az első rész technikai érdemeit és sikerét a PS 2 re megjelenő MGS2 ha lehet még megsokszorozta. Egyetlen szépséghibája tán mindössze annyi volt, hogy az eléggé tesztoszteronbomba ám mégis szerethető Snake helyett egy kezdőt kapunk főhősnek, Raident, aki nem is annyira férfias mint veterán elődje (a játék elején igaz, még Snaket irányítjuk). Ezután Kojima lezártnak tekintette a sagát, ám a rajongók unszolására megszületett a Snake Eater, mely az előzményeit dolgozta fel Snake eddigi kalandjainak. Az MGS 3-ról már tényleg joggal lehetett szuperlatívuszokban beszélni és fölülmúlhatatlannak bélyegezni. Jelentem, bár kiváló, mégsem lett az. Itt a 4. rész mely minden szálat elvarr és figyelemre méltóan lezárja az események folyását. És most már tényleg a teszt:

2 A háború megváltozott

A történet mindössze pár évvel az MGS 2 megjelenése után indul, ám a hangulat adagolása már a menüben elkezdődik. Egy öregembert látunk a tengerként hullámzó virágok közt, látszik hogy „hosszú” élete során sok megpróbáltatáson ment keresztül. A helyszín egy temető. Emberünk megáll egy sírnál, tiszteleg, elgondolkozik arról ami mögötte van és ami várhat rá. Letérdel. Ekkor hirtelen előkerül egy pisztoly. A veterán a szájához emeli a gyilkos eszközt… és ekkor elsötétül a kép. Kezdetben a kort reprezentálni hivatott, abszurd reklámokból nézhetünk meg egy párat. Van itt Főzőshow bunkerben, Legyen ön is milliomos SolidEye-al és egyebek. Közhely, de kezdhetünk elgondolkozni hogy mennyire is élünk mi ettől távol… 

Ekkor kezdődik el a tulajdonképpeni intro. Katonák robognak teherautókon, majd kendőzetlen betekintést nyerünk az ezt követő öldöklésbe. Ennek a csodálatos zenén kívül Old Snake sokat mondó monológja az aláfestés. Emberünk kiöregedett, pedig mindössze pár év telt el az MGS 2 óta. Ám a Shadow Moses-i kavarás után hősünkkel komoly bajok kezdődnek. Egyszerűen évek alatt évtizedeket öregszik, és ennek még barátja Hal Emerich (alias Otacon) sem tudja a miértjét. Őkígyósága valószínűleg nyugodtan szivarozgatva töltené hátralévő idejét, hacsak régi főnöke és barátja Roy Campbel nem hozná tudtára hogy testvérét Liquid Snake-et megtalálták. A sztoriról ennyit, aki nem ismeri a hátteret annak erősen ajánlom hogy olvasson utána, mert nem lesz megállás és magyarázás, maximum csak a rajongóknak, azt viszont garantálom, hogy kérdés nem marad megválaszolatlan és szem nem marad szárazon.

3 Ez már NEXTGEN

Akkor rátérnék a játékmenetre. Jelen generációra helyenként már eléggé jellemző a casualosodás, egyszerűsítés. Ennek már több féle eredményét láttuk, szerencsére jelen alanyra pozitívan hatott. Amikor az első hírek felreppentek a játékról, nagy szerepet kapott a harctér interaktivítása. Ennek egy része valóban megvalósult, és nem is akárhogy. A régebbi részekre jellemző kemény lopakodás itt is megtalálható de már nem redukálódik le erre a játékmenet. Kismillió fegyvert kapunk, így akár Rambo módjára is abszolválhatjuk. Persze nem ilyen egyszerű a választás, ugyanis Kojimáék ezúttal nem a staminát adták meg második tényezőnek hanem az öregedő Snake lelkiállapotát. Ez annyit tesz hogy ha inkább a halálosztó fegyvereket és a TPS-hentet választanánk, megtehetjük, de számoljunk azzal hogy a vén hüllőre nem hatnak túl jól a közelben robban gránátok, és egyebek. Ezt úgy kell érteni hogy ha stresszes szituba keverednénk akkor Snake pszichéje kezd csökkeni, majd ha ez már kritikussá válik akkor életerőnk látja kárát ténykedésünknek.

 A lopakodás egy cseppet nehezebben kivitelezhető,  több taktikát, pontosabb FPS nézetű célzást és persze inkább a kábító fegyvereket, speckó mozdulatokat (a saga saját harcművészete a CQC természetesen ebben a részben is ki van dolgozva) és persze okosan használandó kütyüket, na meg türelmet igényel, de így jobban bírjuk a gyűrődést, és hogyha magas a Psziché akkor egy ideig az életünk magától visszatöltődik. Az említett kütyükből is szakajtónyi van, megtalálható az előző részekből jól ismert rejtő doboz és ennek hordó verziója, a katonák figyelmét elvonó eszköz (playboy:D) valamint számtalan életet, pszichét, célzási pontosságot, és egyebet növelő szer (katonai csomag, tészta, Pentazemin, cigi) a fegyvertuningokról már nem is beszélve. Az újdonságok közül említésre méltóak a következők:a Naomi dokitól kapott Syrenge, mely visszatölti pszichénket egy időre (meg még ezer mindenre jó, de nem akarok spoilerezni), az Otacontól beszerzett SolidEye mely alap helyzetben a jobb felső sarokban lévő radaron feltünteti az élőlények helyzetét, de használható távcsőként, és éjjellátóként is, valamint a Metal Gear Mk.II ami egy kis robot, akit előre küldhetünk felderíteni, illetve akár katonákat is kábíthatunk  vele (nagyon aranyos, bár szerintem használatának csak nehéz fokozatokon van értelme). Az elektromos kütyük fogyasztják az a nálunk lévő aksi(ka)t, ám ezek visszatöltődnek ha épp nem használjuk őket. A játék során kapunk négy extra tárgyat melyeket a BBCorps tagjai (róluk később) ejtenek el. Ezek az arcátalakító Facecammo, egy gránátvető, egy brutális sniper, és egy tudatirányító plüss baba. Kiemelendő még Snake ruhája mely az OctoCammo technikát használja. Az előző részben mi magunk állíthattuk össze ruhatárunkat, tehát a cammoflage-t, lehetőleg úgy hogy beleolvadjunk a környezetbe. Itt már nem kell a menüben pepecselni, elég csak lefeküdni a földre vagy hozzásimulni a falhoz, ruhánk automatikusan felveszi annak mintáját. Szerintem ez az újítások közül az egyik legjobb, és leghasznosabb. Dicséretes hogy ennyire testre szabhatjuk módszereinket, a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy akadnak néha irányításbeli problémák. Maga a lövöldözés teljesen rendben van, de a forgolódás fekvő helyzetben már nehézkes, az inventoryban néha sokat kell kavarogni, a cqc kombók pedig kifejezetten túlbonyolítottak, ezért én inkább a lassabb, kivárósabb, de mégis viccesebb lopakodást preferáltam. Az interaktivítás másik eleme az élő csatamező. Ez annyiban meg is valósult, hogy körülöttünk is folyik a harc, ennek megfelelően köthetünk szövetséget, de lehetünk magányos farkasok is, erre az A.I. korrektül reagál, nincsenek beakadások, de a környezet például már nem rombolódik, járművet nem vezethetünk (persze ezek minek is kellenének egy MGS-be, csak tudjuk hogy azért ennyire nem interaktív a cucc) bár ez a fajta játékmenet az  5 act-ből leginkább csak az első 2-ben lesz kihasználható, viszont ott fel tudja dobni a játékmenetet amint két nagyban csatázó milícia közt sunyi módon elsurranunk. A játék közepétől inkább visszatérnek a jól megszokott szűkebb terek, különleges feladatok, ami persze nem baj, mert így legalább egyáltalán nem beszélhetünk monotonításról. A játékban boss fightok is lesznek bőven, ezek nekem nagyon tetszettek, elég az hozzá hogy taktikázásra szükség lesz, mert nagyon érdekes megoldások kerekednek ki minden esetben. A harcok jellege a klausztrofób macska-egér harctól kezdve, egészen az epikus külső tereken játszódókig változik, de nem győzöm mondani, hogy mennyire élvezetesek és addiktívak.

 Sőt aki az MGS 1-el játszott annak nem lesznek teljesen ismeretlenek a kliensek sem… A játék grafikája követi a tendenciát, mint minden Metal Gear Solid, ez is a generáció legszebb darabjai közül kerül ki. A modellek az utolsószőrszálig és csavarig ki vannak dolgozva, a motioncapture elsőrangú, nagy szépen modelleztek le minden a játékban előforduló mozdulatot, a rugásokból érződik az erő, az arcokon ott a szeretet, a harag, és az ijedség, vagy a gúny, minden realisztikus, egészen a pénzérmét megfogó újakig, nem voltak kényelmesek. Külön respect azért, hogy igazi profi fegyverfogásokat és technikákat sikerült lemodellezni. Néha talán találkozhatunk 1-2 alacsonyabb felbontású nem olyan kidolgozott textúrával, de ezekből igen kevés van, és ha már az alacsony felbontásnál tartunk, akkor nem mehetek el amellett hogy a játék „csak” 720p-s felbontású, ennek ellenére néha leesik a framerate, méghozzá elég durván.

4. „A legjobb film amit valaha játszottál” Igen vagy Nem?

Ennek a résznek is a nagy részét a zseniális game engine renderelt videók teszik ki. A mocap-et már méltattam eleget, az átvezetők remekül megrendezettek, látványos és drámai pillanatok akadnak bőven (Láthatod a már kicsit sem megkérdőjelezhetően HETERO Raident vívni, de úgy, hogy Neo könnyesre sírja a párnáját ijedtében), a sztori pedig zseniális, mindenki visszatér aki számít és nem halt meg, és minden lezárul. Külön pont, hogy maguk az átvezetők is interaktívak, kiválthatunk FPS nézetbe, behívhatunk flashbackeket, valamint a mission briefingek alatt járkálhatunk Otacon gépén az Mk.II.-el akkut és Ipod zenéket (!) gyűjtve. Apropó zenék: nem rosszak, nagyon szépek és hangulatosak, de szerintem nem érnek fel a sorozat klasszikus védjegy-zenéihez, amikből sajnos kevés csendül fel.

Rengetegen buktak már bele az általuk megálmodott történet frappáns lezárásába (pl.: Halo) de Hideo san nem. Eddig minden MGS más volt kicsit: az első egy pörgős kém sztori volt érzelmekkel megspékelve, a másodikba beleszőtték már a különböző génmanipulálást és titkos projekt vonalat, a harmadik szentimentális és elgondolkodtató volt. A negyedik rész viszont mindenből a legjava, ezért olyan monumentális,ez a játék elvarázsolt, ezért tudom csak ajánlani, ha rajongó vagy, ha nem.

Végszónak annyit: ha egy űrlény lejönne a Földre és megkérdezné mi az a videojáték, akkor szerintem a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots-ot nyugodtan meg lehetne mutatni.

Értékelés:

Amit szerettünk                                                        Amit nem szerettünk

-méltó lezárása egy 20 éves történetnek                  -gyakran leeső framerate

-gyönyörű grafika                                                    -a széria egészéhez képest picit gyengébb OST

-remek átvezetők                                                     - néhol nehézkes irányítás

-addiktív játékmenet

-és még sorolhatnánk

SZerintünk: 98%