Írta: Barnaby
Egy nagy és sikeres sorozatot folytatni mindig is nehéz, és felelősségteljes feladat. 2008-ban a Bethesda az 1999-ben abbamaradt Fallout franchise-t olyan remekül ültette át a kor igényeinek megfelelő köntösbe, hogy alig akadt olyan rajongó aki fanyalogni akart volna. E poszt-apokaliptikus amerikai történet továbbgörgetésének feladata most az egyénileg nem igazán remekelő, ám folytatásokban nagyot alkotni képes Obsidianra hárult.
That’s Ain’t a Kick in the head
Az Obsidian egyike azon stúdióknak, akik meglehetősen felemás teljesítményt mutatnak. 2003-ban zseniális folytatást készítettek a Bioware slágerprogramjához, a Knights of the Old Republichoz (KotOR), de például az idén debütáló teljesen saját maguk által kotyvasztott Alpha Protocol elég gyengécskére sikeredett.
Izgatott várakozás előzte meg tehát a radioaktív Vegas képernyőinkre varázsolására tett törekvéseiket. Nem kenyerem a mellébeszélés úgyhogy kijelentem: biztosra mentek. A Fallout 3 és a New Vegas játékmechanikájában körülbelül annyi különbség van, mint tőkés récében a dollár, úgyhogy aki 30; 50; 60 vagy még több órát töltött ebben a világban, az nyugodtan görgessen az értékelő részhez, most nem fogunk érte haragudni. A többiek viszont maradjanak velünk.
Mint azt nyílván kitalálhattátok, a történetet nem a vidámság, a móka, és a kacagás fogja jellemezni. A játék intrója az ominózus „War. War never changes.” mondat után felvázolja a kialakult helyzetet a Nagy Háború után, és bemutatja azokat a frakciókat akikkel a játék során dolgunk akad, de róluk majd később. Végre megtudjuk, hogy mi egy futárt alakítunk, akit egy egyszerűnek feladattal, mégpedig egy platina zseton leszállításával bíztak meg, ám minden a legrosszabbra fordult (jó hogy, különben nem is lenne játék). Hősünket egy kockás zakós emberke 1-2 társával karöltve elkapja, elveszi tőle a csomagot, majd mivel feltehetően nem szeret félmunkát végezni, fejbe lövi emberünket.
Ezután egy dokinál ébredünk fel egy Goodsprings nevű településen a semmi közepén, aki elmondja, hogy egy rejtélyes robot kapart ki bennünket a rögtönzött sírunkból, majd megejthetjük a SPECIAL beállításait (magyarul megadhatjuk, hogy a játék során milyen tulajdonságaink domináljanak, avagy, hogy mennyire akarunk Erősek, Intelligensek, Karizmatikusak, Szerencsések, vagy talpraesettek lenni), testre szabhatjuk kinézetünket, és megadhatjuk fő jellemvonásainkat egy beszélgetés során. Ez alapján a program automatikusan eloszt néhány pontot válaszaink alapján a különböző képességeink között, melyek szintén csaknem ugyan azok mint a 3. részben (ökölharc, tudományos jártasság, fegyverismeret, üzleti érzék, szónoki tehetség hogy egy párat említsek a sokból). A szintlépés végig így zajlik, ugyanúgy 30 szint van a játékban, szintenként 15 képességpontot kapunk, ezeket kedvünk szerint elosztogathatjuk az előbb említett módon, plusz még perkeket is kapunk, ezek egy része nagyon hasznos, másik része pedig véleményem szerint kissé fölösleges, de hát ahány ház annyi szokás.
Come, Fly with me!
Mindezek után kedvenc dokink megajándékoz minket orvosi csomagokkal, lőszerrel, meg egy 9mm-es stukkerrel és kilök minket a szabadba, menjünk Isten hírével. A játék első része leginkább azzal telik, hogy felderítjük a környéket, szembesülünk a különböző klikkek tulajdonságaival, kérdezősködünk, és persze hajkurásszuk támadónkat. Dönthetünk úgy is hogy csak a saját dolgunkkal törődünk, ám már itt is számtalan melléküldetés fogad bennünket. Legtöbbször valamelyik várost kell megvédeni a törvényen kívüliektől vagy épp segíteni megszállni, de vállalhatunk feladatokat az NCR-nek (North California Republic) illetve a Ceasar’s Legion-nak. Ennek a két alapvetően egymással ellenséges militarista csoportnak várhatóan lesz egy nagyobb összetűzése, és döntenünk kell, hogy kinek az oldalára álljunk, de nem csak ezért éri meg side questeket csinálni, hanem mert az egyes városokban ezáltal megszerettethetjük magunkat a lakosokkal, így ott olcsóbban vásárolhatunk, szívesebben látnak, de ezáltal persze levizsgázunk annak ellenlábasánál is, amikor éppen úgy alakul, hogy összezördülésre kerül a sor (például, hogyha megvédtünk egy falut az azt megtámadó Powder Gangers nevű rablóbandától, a városban imádni fognak minket, de a bandatagok idővel már a puszta látványunkra is előkapják a 6 lövetűt.
A játéknak ez a fajta frakcióorientáltsága be is lett harangozva keményen, és tényleg egy egyedi ízt ad a játéknak, na meg persze állandó taktikázásra késztet bennünket, hiszen sose tudhatjuk, hogy a jó oldalon állunk-e, illetve hogy az illető rászolgált-e a bizalmunkra. Miután a játékos a történet közepe felé elérkezik New Vegasba, és választ kap a felgyülemlett kérdéseire, ez az érzés hatványozódik. Vegas egy külön világ, itt mások az erőviszonyok és a hatalmak. A Strip nevű negyedben még megvan a csillogás és a rend, melyet a rejtélyes kaszinótulajdonos, Mr. House igyekszik biztosítani robotjai segítségével, de itt van a többi szerencsejáték-iparbeli versenytárs, valamint a szintén saját ügyeskedéseit véghezvinni kívánó támadónk. Innentől fogva muszáj lesz eldöntenünk, hogy melyik nagyágyú oldalán törünk lándzsát, de merészebbek akár úgy is kijátszhatják lapjaikat (a kaszinóbeli kártyajátékokon kívül és belül egyaránt) hogy a versenytársakat átverve és egymás ellen fordítva végül ők vegyék át az uralmat a Mojave-sivatag felett. Egy szóval a történet bővelkedik meglepetésekben és RPG-hez illő morális kérdésekben, és persze számtalan elágazásban, mivel a Fallout világában olyan, hogy hűség és bizalom, nem létezik. Aki a játék megvételét tervezi, az ezért a részéért habozás nélkül megteheti.
Jingle, Jangle, Jingle
 |
A technikai megvalósításért már kevésbé. A játék itt tényleg szóról szóra ugyan az, mint az előd. Ugyan úgy kapunk egy teljesen átlagos FPS illetve TPS rendszert (utóbbi ugyan olyan borzalmas mint eddig), de szorult helyzetek esetén kiválthatunk a már jóval érdekesebb, de szintén semmi változáson át nem esett V.A.T.S. rendszerbe. Ez dióhéjban annyi, hogy kiválaszthatjuk hogy melyik ellenfél milyen testrészébe mennyit akarunk lőni, illetve látjuk azt is, hogy az adott célpont eltalálására hány % esélyünk van, illetve ez mennyiben sebzi az áldozatot. Szintén vehetünk fel tárgyakat, ezek lehetnek különböző tulajdonságokat növelő ruhák és páncélok, ételek és italok (itt akadhatnak szennyezettek, avagy radioaktívak is, mely egy idő után károsan hat szervezetünkre), gyógyszerek, vagy csak egyszerű kacatok, illetve fegyvertuningok. A harcok aránylag élvezetesek és megőrizték komplikáltságukat és taktikusságukat, de az „aránylag” jelző nem véletlenül van ott. A játékban ugyanis hemzsegnek a bugok, a lángszóró tüze még a harc után is ott repked a szobában, az ellenfelek elakadnak saját magukban és a levegőben (nem vicc), egyszerűen borzasztó, komolyan néha már azt hittem hogy RPCJ sorozatot nézek.
Sajnos a grafika is maradt a 2008-as szinten. A pusztában nincs vele különösebb gond, ott még aránylag elmegy, szépek a fények és a karaktermodellek, ám amikor beszabadulunk Vegasba és várnánk a szépen kidolgozott kaszinókat, helyettük csak poligonszegény, egy az egybe a Fallout 3-ból átemelt kockaházakat, és néhány alacsonyfelbontású szobabelsőt kapunk. Szó sincs róla, rondának nem lehet nevezni, de azért én egy kicsit kevésnek éreztem néha.
Blue Moon
Összességében a Fallout: New Vegas egy hosszú, tartalmas szórakozást nyújtó játék lett, csak van jó néhány aggasztó technikai hiányossága, ami egyszerűen érthetetlen. A program ugyan abban a szindrómában szenved mint a legtöbb a stúdió által készített game: majdnem sikerült a kiváló játékot alkotni, de programozni azt nem sikerült, így erre is csak annyit mond az ember, hogy jó, jó de nem az a k..., akarom mondani nagyon jó. Annak akit az eddigi részek magukkal ragadtak és imád ebben a világban küzdeni a hatalomért és az életéért, valószínűleg nem fog csalódást okozni, és egy élmény lesz végigjátszani, mivel a hangulat az nagyon a helyén van, de aki többre vágyik, az lehet hogy kissé húzni fogja a száját.
Értékelés:
Amit szerettünk: Amit nem szerettünk
-érdekes történet sok elágazással és döntéssel -… ami gyakran ismétlődik
-szuperül megoldott frakciórendszer - semmi újítás és előrelépés
-igazi beteg és brutális Fallout hangulat -böszme a.i. és grafikai bugok tárháza
-jó soundtrack és rádió felhozatal… - kopottas látvány
SZERINTÜNK: 81%
