Mafia 2
Eddig volt szerencsém olyan játékokról írni, melyek azon kívül hogy remek szórakozást nyújtottak a felhasználóknak, még jelentős innovációt is képviseltek. Úgy érzem azonban, hogy most kénytelen leszek megtörni a sort egy olyan játékkal, melynek egy nagyszerű, a műfaj egyik legjobbjaként számon tartott produktum az elődje, viszont a jelen alany nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
A Mafia első része sokak szerint a valaha készült legjobb gengszterjáték. Ez annak tudható be hogy már 2002-ben olyat volt képes alkotni, mely szinte homlokegyenest ellenkezett az akkori sláger GTA3-al, ami amellett, hogy egyedivé tette, olyan egyedülálló hangulatot kölcsönzött a műnek, amihez foghatót ma is nehezen találni. Az arcade megoldások helyett inkább a valóságos helyzeteket, szituációkat, és a realitást helyezte előtérbe, ezzel megalkotva a „gengszter-szimulátor” fogalmát. Na kérném szépen, ezen a banánhéjon esett hatalmasat a 2K Chez. Szerintem nem bírták eldönteni, (8 év alatt…) hogy azt a stílust viszik tovább amit az első rész megteremtett, vagy ebből is szériából is egy GTA IV stílusú arcade lövöldét csinálnak.
Az első rész egyik fő erőssége a történet volt. Ez a folytatás egészére nézve is hát… azért jó indulattal elmondható. Kezdésként bemutatják, hogy hogyan is kerültünk ide, amolyan Keresztapa 2 módra (a főhőst ugye itt is Vitonak hívják). Természetesen bajba kerülünk, de mivel éppen most zajlik a II. világháború, és keresik az olaszul jól tudó katonákat Szicília megszállásához, Vito Scalettát inkább ide irányítják mint a börtönbe.
Első küldetésként rögtön, egy nácik által megszállt épület elfoglalását kapjuk parancsba. Itt már meg is tapasztalhatjuk, hogy a harcrendszer működik, ám nem forradalmi, klasszikus fedezékharc, a célzás kicsit lassú, de még pont rendben van (sajnos ez sok mindenre elmondható a játékban), a közelharc pedig szintén működik, használható, bár szintén semmi extra, a GTA IV-nél egy fél fokkal jobb.
A szicíliai hacacáré után hősünk visszatér az államokba, ám kiderül hogy édesapja tartozik, a maffiának, így Vito kénytelen feladni elveit és ismét a bűn ingoványos talajára lépni. A történet tehát egy jó kis gengsztertörténetnek ígérkezik, ám ezzel elértünk egy másik negatívumhoz amit most bővebben ki is fejtenék: a történet nem rossz, akadnak benne fordulatok, viszont annyira nem jó, hogy olyan tudjon lenni a játék mint amilyen. Mert nem arra kell számítani hogy lesznek megbízók, de ha éppen mást akarunk csinálni, akkor még mindig ott az élő-lélegző város(ami egyáltalán nem hatalmas, és végképp nem élő - lélegző, azonkívül semmilyen melléktevékenység nincsen szinte, állhatunk benzinkutasnak, zúzhatunk be autókat, van fegyver- és ruhabolt, meg autószerviz, pont.) Ezzel persze még nem lenne gond, engem nem tudnak nagyon érdekelni a melléklehetőségek, hogyha a főküldetések olyanok mint ahogy azt elvárnánk, de sajnos erről sem beszélhetünk.
Én pont hogy arra számítottam a trailerek, és egyéb bemutatók alapján, hogy kapunk egy igazi, jó, gengszter sztorit, eredeti küldetésekkel, érdekes, ám mégis valószerű szituációkkal. Nos, ehhez képest az összes küldetés kivétel nélkül ezzel a képlettel írható le: Menj ide- végezd ki/vedd fel-gyere vissza. Egyszerűen néha olyan érzése van az embernek mintha egy hosszúra nyúlt tutorialba csöppent volna. Egyetlen egy helyszínre mehetünk, és itt végezhetjük el az előbb leírt képlet szerint a ránk rótt feladatot. Sajnos ez nagyon unalmas tud lenni, leginkább csak autózgatni kell, ami mellesleg egész egyszerűen borzalmas. A kocsik lassúak, és nehézkesen irányíthatóak, ráadásul a sebesség-korlátozás ebből a részből sem maradt ki. Értem én, hogy reálisak akartak lenni a készítők, de akkor már tényleg legyenek olyanok a rendőrök, mint amilyennek lenniük kéne, jöjjenek utánam ha áthajtok a piroson, és ne gázoljanak át a teljes lakosságon amíg üldöznek, már ha beszélhetünk egyáltalán üldözésről. A zsaruk, akárcsak az ellenfelek M.I-je bőven hagy némi kívánni valót maga után, azon kívül hogy bevonulnak egy fedezékbe, és ki-ki nézegetnek, mást nagyon nem csinálnak, a gránát és a fedezékrombolódás nem érdekli őket.
Szóval a küldetések jelentős hányadát kitevő autókázás nem az igazi, a lövöldözések pedig szintén nem valami érdekfeszítőek. Az egyetlen dolog ami megmenthetné a dolgot, az a fantázia lenne, de az egész játékból valahogy hiányzik a lélek. Erre a részre is az jellemző leginkább, hogy nem tudtak választani a bűnöző-szimulátor és az akció-játék között. Próbáltak tényleges, korabeli tevékenységeket beleszőni a küldetésvezetésbe, de ezek többsége elég fonákul sikerült. A többszöri hullaelásás már unalmas, a 30 percen keresztül való cigi árulás unalmas, egyszerűen nincs semmi ami ezeket az egyébként nem rossz ötleteket egybefogja, mert mint már mondtam, a történet kevés azon kívül hogy nem rossz, kevés ahhoz hogy ennyire sztori orientáltá lehessen tenni a játékot.
A grafikai megvalósítás azért kellemes, bár szintén semmi különös, a helyszínek sem túl nagy eresztések, (bár itt azért akad 1-2 gyöngyszem) a korrajz sem az igazi, nem látunk beszélgető, buszra váró, ebédelő embereket vagy csoportokat, az egyedüli dolog ami kifogástalan, az a zene, remek dallamokat sikerült összeválogatni, szinte az összes korabeli Frank Sinatra-sláger és egyéb szerzemény felcsendül, szóval kétségkívül van azért egy hangulata a cuccnak.
Ne haragudjatok, amiért egy ennyire várva várt játékról az átlagnál egy kicsit rövidebb tesztet készítettem, de az igazság az, hogy csak magamat tudnám ismételni, a Mafia II nem volt képes akkorát robbantani mint az előd, szinte már pofára esésnek is nevezhető. Igaz, vannak nagyon jó pillanatai a játéknak, a történet és a karakterek is képesek benntartani azt az embert, aki hozzám hasonlóan szerelmese a ’40-es ’50-es évek gengsztervilágának, de aki ennél többre vágyik, az sajnos csalódni fog, mivel a fejlesztők elvesztek az első rész által elindított stílus, és a mostani trendek között.
Értékelés:
Amit szerettünk: Amit nem szerettünk:
-hangulatos -nagyon unalmas küldetésvezetés
-akadnak nagyon jó pillanatok és karakterek -kevés innováció, alacsonyszámú lehetőség
-szuper zenei felhozatal -az irányítás több sebből is vérzik
SZERINTÜNK: 78%
író:Barnaby
